Ponty, dévérkeszeg, kárász, csuka, amur, compó, süllő, harcsa. A fogási palettát színesíti az a kifogott 2,3 kg-os harcsa, melynek az ükapja is a tóban van.

Eddigi rekordjaink

Ponty		16,38 kg		Csóka Ákos
Amur		11,70 kg		László Ferenc
Kárász		2,50 kg		Sipos Péter
Dévér		3,93 kg		Szabó Miklós
Harcsa		2,30 kg		Illés Gábor
Csuka		11,00 kg		Burányi Kálmán
Süllő		2,20 kg		Sebő János
Compó		1,20 kg		Vendég horgász

 

Törpe harcsa viszont nincs!

 

Ponty

A ponty a legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket. Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. A bajusz által könnyen megkülönböztethető a kárásztól.  


Testhossz és tömeg
55-70 cm ivarérett korában és 5-8 kg súlyú. Háromnyaras korára kedvező feltételek mellett elérheti a 40 centiméteres hosszúságot és az 1-2 kilogrammos súlyt. Maximális mérete hazánkban kb. 25-30 kg, hossza 1,2 méter.

Szaporodás
Ívás ideje május - július között. Egy nagyobb méretű nőstény 300 000 - 1 500 000 ikrát rak. Életkora elérheti a 40 évet is.

Horgászati szabályozás
Horgászati tilalmi ideje: május 2 - június 15
Naponta 3 darabnál többet kifogni tilos!
Legkisebb kifogható méret: 30 cm

Táplálkozás
Vízinövények fiatal hajtása, vízi rovarok, rovarlárvák, csigák, pióca, vándorkagyló, alga és más növényi táplálékok. Különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A táplálkozást befejezi +8 C° vízhőmérséklet alatt de előfordul, hogy jég alól is sikeresen fogható.

Pontyhorgászat
Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buborékokból (túrás) következtethetünk vagy a vízből való kiugrása esetén kánikulában. Nyári melegben gyakran feljön a vízfelszínre levegőt szippantani (pipál) a víz alacsonyabb oxigéntartalma miatt de ilyenkor a legnehezebb megfogni. Nagyobb pontyok a nádasokban járatokat vágnak, melyek közelében főleg úszós módszerrel eredményesen foghatók.

Érzékeny az időjárásra, frontokra és légáramlatokra. Nyáron fülledt melegben az étvágya csökken de vihar előtt, amikor hűvösebb lesz a levegő, eredményesen horgászható. Frontmentes időjárásban is eredményesen zsákmányolható. Meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik.

Ponty horgászmódszerek:
Fenekezés, úszózás, bojlizás. Az egyik leggyorsabban fejlődő pontyhorgászmódszer a bojlizás. A bojli kielégíti a nagy pontyok teljes tápanyagigényét és ez miatt válik oly hatékony nagyhal csalivá. Alkotóelemei a hallisztek, húslisztek, növényi lisztek, természetes kivonatok, olajok és különböző ízesítésű aromák.

Dévérkeszeg

Legismertebb keszegfajtánkat magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Valamennyi élővizünkben megtalálható és csapatosan él.

Testhossz és tömeg
Elérheti a 70 cm hosszúságot és az 5-6 kg-os súlyt, hazai vizeinkben a 2 kg-os példányok már nagynak számítanak.

Szaporodás
3-4 éves korára lesz ivarérett és összeívhat más keszegfélékkel. Ívása áprilistól júniusig tart. Ívás előtt az ivarérett állatok bőrén feltűnő, vaj fehér, apró szemölcsök, nászkiütések jelennek meg melyet a halászok dorozsmának neveznek. Csapatosan ívnak de más halaktól eltérően ilyenkor nagyon félénkek, ezért horgászatuk nagyobb eredménnyel jár június végétől.

Horgászati szabályozás
Tilalmi idő és méretkorlátozás alá nem esik.

Táplálkozás
Zooplankton, árvaszúnyoglárvák, rovarok, alsóbbrendű rákfélék, növények. A nagyobb példányok néha kis hallal is táplálkoznak.

A dévérkeszeg horgászata
Magyarországon az összes folyóban előfordul, holtágakban és a Balatonban is megtalálható. Horgászni kora tavasztól késő őszig lehet. Érdemes érzékeny úszós felszerelést használni és horgászat közben folyamatosan etetni. A horgot leengedhetjük a fenékre akkor az úszó kiemelkedése jelzi a kapást.

A fenekező módszer is eredményes lehet de fontos itt is a finom szerelék mert a dévér óvatos hal és a csali lecsipkedésében is a legügyesebb. 0,20-as zsinórnál vastagabbat nem érdemes használni.

A dévér szája kicsi, ezért használjunk kisebb csalétket. Gilisztát sem érdemes lógatva feltenni mert azt csak csipegetni, ráncigálni fogja de horgostul nem veszi a szájába. Ha tejes kukoricával horgászunk rá érdemes a kisebb darabokat kiválogatni is csalizás előtt az ujjaink között a kukoricát kissé összezúzni úgy hogy a tej ne fröccsenjen ki.

Folyókban jó dévérező helyek lehetnek a hirtelen mélyülő gödrök. Állóvizekben is a mélyebb helyekre vonulnak a dévér csapatok, de szeretik a ritkás nádasok környékét is. A dévér rendkívül érzékeny a vízállás változásaira. Lassú áradáskor a partközelben érdemes horgászni rá.

Kárász

A pontyfélék családjába tartozó kárász vagy más néven aranykárász őshonos halunk. Magas, erősen lapított, sötétsárgás test jellemzi. Magas és néha kerekded háta sötét- és olívazöld színű. A színeiben eltérő a környezet hatására. Bajúsz nélküli feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak. Mell és hasúszója rövid, hátúszója hosszú és magas.  Pikkelyei erősen ülnek bőrében. Szeme közepesen nagy és írisze sárga aranyozott szélekkel. Az ezüst kárásztól eltérően hashártyája nem fekete.

Szívós halfaj, jól bírja az oxigén hiányos vizeket is. A téli nyugalomra az iszapos fenékbe ássa be magát és túléli a kisebb vizek fenékig való befagyását is.

Testhossz és tömeg
A hazai vizekben ritkán elérik a 20 cm-es hosszúságot és a 70 dkg fajsúlyt.

Szaporodás
Május-júliusban ívik csapatosan a sekélyebb helyeken. Ivarérettségét 2-3 évesen éri el. A nőstény kárászok 100-300 000 ikrát raknak le a víz alatti növényekre. Az ikrák 9-10 nap múlva kelnek ki amikor a víz hőmérséklete eléri a kb. 15 ^oC-ot.

Horgászati szabályozás
Magyarországon horgászati szabályozás alá nem esik.

Táplálkozás
Zooplanktonokkal, rovarokkal, férgekkel és növényi eredetű táplálékokkal táplálkozik.

Horgászat
Főleg tavakban, elmocsarasodott holtágakban és lassú folyású folyókban találhatjuk meg. Számos kárászra specializálódott etetőanyag létezik, ezekbe érdemes főtt kukoricát is keverni. Horgászható finom úszós szerelékkel vagy fenekezős horgászmódszerrel. Sokszor akad a horogra pontyozás közben.

Csuka

Lapos fejű, őshonos ragadozóhal. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meghatározza környezete és vizenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb kinézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás amiben tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. 

Testhossz és tömeg
Gyors növekedéső hal, egyéves korában eléri a 100 grammos súlyt és kedvező körülmények között 2 nyaras korában az 1 kg-ot. A felmelegedett vizekben nyáron bőséges táplálékhoz jut, az apróhalakat szívesen fogyasztja kedvére. növekedése ilyenkor gyors, 5 nyaras korára elérheti az 5 - 8 kg méretet is.

Szaporodás
Ívása február-március körülre esik. Ragadós ikráit a part menti növényzetre rakja, ezekből akár 200 000 darabot is képesek produkálni. Az embrionális fejlődés 12-14 napig tart, a kikelt 6-7 mm hosszúságú lárvák már 2-3 nap múlva planktonikus szervezetekkel táplálkoznak. A 2-3 hetes, 20-35 mm testhosszúságú ivadékok ragadozó életmódra térnek át és lárvákat fogyasztanak. Ivarérettségét 2-3 éves korban éri el.

Horgászati szabályozás
Fogási tilalmi idő az ívás ideje, február 15. - március 31.
Kifogható legkisebb mérete 40 cm.

Táplálkozás
A nála kisebb halakat úgy forgatja, hogy az fejjel lefelé csússzon a szájába. A víz tükre alatt leselkedik áldozataira akik akár a fajtestvérei is lehetnek. Megeszi az apró víziszárnyast, a békát, a pockot de a fő tápláléka az apróhal. Étvágya ősszel a legnagyobb és falánksága csak ívás idején mérséklődik meg nyáron egy hónapig szünetel a fogváltás idején. Egyes számítások szerint egy 8 éves csuka összesen 1400 darab halat eszik meg az életében. A nőstény példányok jóval nagyobbra nőnek (35 kg - 150 cm-ig) mint a hímek (10 kg - 100 cm-ig).

Csukahorgászat
A csuka nappali ragadozó. A hidegebb napokon a csukakapások a nap déli óráira tehető. A nyári hónapokban viszont egészen más a helyzet, itt ugyanis a kifogott csukák zömmel a hajnali, reggeli és a késő délutáni órákban kerülnek horogra. Horgászatánál drótelőkét kell alkalmazni, mert a fogai átmetszik a műanyagzsinórt, a zsákmányejtés esetén a horog szájfeszítő segítségével távolítható el, mert a harapása veszélyes. Nyáron kedveli az álló, illetve lassan folydogáló holtágakat és csak a kora reggeli vagy késő esti órákban táplálkozik. 

Borús esős időben egész nap kapásra bírható és kedvezően hat egy kis szél is. Erős szélben és a esőben a csuka visszahúzódik relytekhelyére. Napsütéses időben, főleg nyáron csak a kora reggeli és a késő esti órákban táplálkozik. 

A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában, és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes megemészteni. Télen is táplálkozik és sikeresen horgászható a lékből is. Ha jégen horgászunk nem is érdemes délelőtt 10 óránál korábban kimenni.

Mindig olyan területre vessük be horgainkat, ahol csukarablást látunk és bátran dobjunk a vízinövényzet közvetlen közelébe mert ott van a legnagyobb esély a kapásra. Nagyot ránt a boton kapásnál úszón. A csalihalat mindig a derekán kapja el az úszót lerántja majd lassú oldal irányba indul. Ezek nagyon izgalmas percek de pár másodpercet várjun a bevágás előtt ne hamarkodjunk! Akasztás után semmiféleképpen sem szabad erőltetni csak ha akadó velé veszi az irányt ne húzzuk fel a felszínre mert annak végzetes következményei lehetnek mert a csuka leakadhat. A szájába nem szabad belenyúlni! 
 

Amúr 

Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk nevét az Amur folyóról kapta . E kedvelt sporthal jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, tavakban. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.

Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.

Testhossz és tömeg
60 évig is elél, elérheti az 1,5 méter hosszúságot és az 50 kg súlyt is. Évenként 2-3 kg a testsúly növekedése és ez idő alatt elfogyaszt 4-500 kg táplálékot.

Szaporodás
Hazánkban más európai országok gyakorlatához hasonlóan, mesterséges úton szaporítják. Hazai vizekben - így a tavakban is szaporodik. Május-júniusban, homokos, sóderes talajra rakja le ikráit. Az ikra 1,5-1,8 mm átmérőjű, amely a megtermékenyítés után 3,5-4,5 mm-re duzzad. Az embrionális fejlődés az adott hőmérsékleten igen gyors, mindössze 30-36 óráig tart. A kikelt lárvák 5 mm hosszúak, az exogén táplálkozásra a kelést követő 4-5. napon térnek át.

Horgászati szabályozás
Legkisebb kifogható méret: 40 cm

Táplálkozás
Az első formált táplálékát apró zooplankton szervezetek adják, később lárvák. Meghatározóvá a növényi táplálék 5-6 cm-es testhossz elérésekor válik. 2-3 éves korban a nád, sás fiatalabb hajtásait, a víz feletti növények aláhajló részeit is megeszi.

Amur horgászat
Legeredményesebben a június-október időszakban horgászható. A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként használható főtt kukorica, különféle gyurmák, bojli, giliszta, tigrismogyoró, zöldborsó, csillagfürt, nádlevél. Erőteljesen védekezik, ezért nagy teherbírású készség használata indokolt. Horgászhatjuk úszós felszereléssel (osztott súlyú szerelék) 50 cm-es vízmélységtől vagy fenekező készséggel (csúszóólmos módszer) is. Fenekezésnél a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell, technopufi vagy parafadugó darabot ami a fenék feletti lebegteti a csalit. Használjunk rövid 12-15 cm-es előkét ami már majdnem hozzáér az amur szájához. Horgászbotot hosszú, parabolaakciójút válasszunk (3,5 m) a dobósúlya 80-150 g legyen, mivel a fárasztáskor hosszú hirtelen kirohanásokkal védekeznek. Orsónak legalább 50-es zsinórkapacitásút érdemes használni, hogy 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá legalább 100 m. Zsinórt nyílt, tiszta, akadálymentes terepen 30-ast, akadós vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken 40-es használjunk. Horgászatára válasszunk vastag és bő öblűt, hogy a halat biztosan tartsa. A 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méret a megfelelő.

Van még egy módszer amit néhányan eredményesen használnak: a felúsztatott fenekező szerelék amikor a csali a vízfelszínen és az ólom a vízfenéken van. Ez a módszer nem túl mély tavakon lehet sikeres amikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 grammos ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.

Szinte a nap bármely szakában horgászható az amur. Nyári hőségben a víz minden rétegében előfordulhat és éjjel kihúzódik gyakran a part közelébe. A legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. 4-6 napig a horgászat kezdete előtt érdemes 5-10 liternyi főtt kukoricával és néhány tucat bojlival beszórni a kiválasztott horgászhelyet. A bojlik optimális nagysága 18-22 mm. A nyári viharok alatti és a közvetlen utáni horgászat igen eredményes lehet. Egy másik eredményes etetési módszer ha 5 kg szárazkukoricát alaposan átmosunk majd egy vödörben felöntjük vízzel és így hagyjuk állni 2 hetet. Utána beleteszünk 2 kg fűmagot, hagyjuk összeérni. Az alap etetést viszonylag nagy területen érdemes alkalmazni (15-20 m²) és horgászás közben már csak a horog köré kell etetni.

Éjszakai horgászatnál a kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Túl nagy fénynél hal a felszínre húzáskor szinte megvadul és vannak olyan horgászok akik szerint a sárga fény vonzza az amurokat.

 

Compó

 

 

E faj inkább a nyári hónapok-ban élénk; azonban ilyenkor se nagyon kerül szemünk elé, hiszen a fenék, az iszap közelében tartózkodik, ritkán jön a felszíni rétegekbe. Európa középső és déli tájain szinte mindenütt honos, Magyarországon is gyakori. A kisebb-nagyobb tavak, lassú folyású folyók, holtágak hala; a termékeny, gazdag élővilágot rejtő, növényekkel benőtt vizekben érzi igazán jól magát. Magyarországon viszonylag gyorsan fejlődik ott ahol lágy iszap borítja a víz fenekét, s benne nyüzsögnek a rovarlárvák, férgek. A pontynál jobban tűri az alacsony oxigénszintet, az erősen iszapos vízben is megél. 

A compó könnyen felismerhető, erősen különbözik a többi pontyfélétől. Hátának sötét olajzöldje a test oldalán aranyszínre halványodik, hasa narancssárga. Testét dús nyálkaréteg borítja; ezernyi pikkelye oly apró, hogy határuk elmosódik, így a compó pikkelytelennek tűnik. Vöröses szeme kicsiny, egye-sek szerint disznószerű. Szájának szegletein egy-egy bajusz van. A compó úszói igen jellegzetesek: nagyok, erőteljesek és kerekítettek. E faj hímje és nősténye szemmel láthatóan különbözik. A hím hal úszójának elülsősugarai megvastagodottak,nagyobb, mint a nőstényé.

Életmódja

A compó túlnyomórészt lassan folyó vizekben, valamint sűrű növényállományokkal benőtt, iszapos fenékű, sekély, melegebb vizű tavakban él. Óvatos, a fényt kerülő halfaj, napközben rendszerint a fenékre húzódik, és csak szürkületkor élénkül meg. Az iszapban keresgéli szúnyoglárvákból, férgekből és csigákból álló táplálékát, de növényeket is fogyaszt. A telet az iszapba ásva tölti. Fekete, sárga és piros színváltozata is előfordul.

E faj lassú növésű, de hosszú életű.Számos legenda - vagy inkább babona - szerint a compó nyálkája gyógyító hatású. Régi angol horgászkönyvekben azt olvashatjuk, hogy a compó a halak, így pl. a csuka orvosa! A régi görög és római szerzők szerint is a compó nyálkája - orvosság.

A compó horgászata

A horogra feltűnő óvatossággal kap. Úszós felszereléssel fogható. A horgon erőteljesen védekezik, ezért a korábban ismertetett erős dévérező felszereléssel, 0,20 - 0,25-ös zsinórral, 8-10-es horoggal horgásszunk rá. Csalétkül az apró giliszta és a tésztaféleségek egyaránt jól beválnak. A bevágást ne siessük el. Hagyjunk időt, hogy a horgot a szájába vegye, és az úszóval elsétáljon. Az apró compó szívóssága miatt kitűnő csalétek csukára. Az erős dévérezőszerszámra rendszerint 20-30 dkg-os példányok akadnak. Egyes vizeken súlya eléri, ritkán meghaladja az egy kg-ot is. A kárász és a compó inkább a mocsaras vizeket kedveli, a jászkeszeg és a paduc viszont a friss, gyorsabb folyású vizek lakója. Ez a két halfaj horgászás közben gyakran váltakozva akad horogra